Milyen hibákat szoktak a tervezők elkövetni a fűtésvezérlések kiválasztásakor?

Avagy, mely esetben kell, vagy nem kell vezérlés a különböző fűtések mellé?

A legfontosabb gondolat: nincs fűtés valamilyen kapcsoló/vezérlés nélkül. Azt is vedd figyelembe, hogy a vezérlést ritkán jó a felhasználóra bízni, mert az ember sokat hibázik.

Gyakran felmerülő kérdés a vápák és a rámpafűtések vezérlésével kapcsolatban, hogy hogyan lehetne ezeket megspórolni?

Alapvetően, a vápafűtéseknél nem lehet elhagyni a vezérlést. A vápában fekvő fűtőkábelnek ugyanis rossz a hőelvonása, ezért is engedélyezünk itt csak sokkal alacsonyabb méterenkénti teljesítményterhelést, mint pl. a rámpafűtésnél. Télen a hideg miatt kicsi az esélye, hogy túlmelegedjen a fűtőkábel. Ha viszont a vevő bekapcsolva felejti – mert nem kért vezérlést -, jön a tavasz és a nyár, a fűtőkábel túlmelegszik, tönkremehet.

A tervezői kiírásokban sokszor keveredik a gépészeti csövek és az esőcsatorna ejtőcsöveinek fűtése, mert mind a kettő „cső”. Az esőcsatorna ejtőcsöveit mindig a vízszintes csövekkel, vagy tetőfűtéssel együtt fűtjük, így együtt is vezéreljük, hideg és nedvesség együttes megléte esetén. A gépészeti csöveket elfagyás ellen viszont fagypont alatti hőmérséklet esetén mindig fűteni kell, ehhez tehát hőmérséklet-érzékelővel rendelkező termosztátra van szükség. Az érzékelőt a gépészeti csövön levő hőszigetelés alá kell betenni. A gépészeti csövekre mindig tervezz csőhéjszigetelést, míg a csatorna ejtőcsöveit nem szoktuk szigetelni.

Másik gyakori kérdés: kell-e vezérlés az önszabályzós kábelhez?

Minden esetben! Az önszabályzós kábelek fűtőteljesítményüket a hőmérséklet változása szerint módosítják, de pl. a nedvességre érzéketlenek. Legtöbbször fagymentesítésre használjuk őket, ami azt jelenti 0 és +5 ⁰C között, miközben (típustól függően) még + 30-50 ⁰C -on is fűtenének, teljesen feleslegesen.

Rámpafűtésnél, ha semmiképp nem akar a vevő pénzt áldozni a vezérlésre, akkor azt kell neki javasolni, hogy építtessen be egy olyan időkapcsolót, amelyen be tud állítani 2-3 órás időt, és nem egyszerű kapcsolóval, hanem nyomógombbal/kulccsal indítsa. Ha nem elég a beállított idő, nem olvad le a hó, akkor indítsa újra, de így biztos, hogy nem marad bekapcsolva!

Arra is fel kell hívni a vevő figyelmét, hogy ha ilyen „nyomógombos” vezérlése van, akkor nem lesz tökéletes a rendszer. Ha ugyanis éjjel, vagy akkor esik a hó, amikor ő nem tartózkodik otthon, akkor nincs, aki beindítsa a fűtést, tehát amikor hazaér, könnyen lehet, hogy előbb megy neki a garázsajtónak, mint az kinyílna.

Teraszok, rendezvénysátrak elektromos fűtése

Első hallásra furának tűnhet egy nyitott teret fűteni, de a célzott, helyi melegítésnek igenis van létjogosultsága. Ennek legjobb példája az egyre több helyen (jellemzően vendéglátásban) használatos, állványra szerelt infrasugárzó.

Miért is az infrasugárzó a jó megoldás?

A már beltérben is jól ismert infrafűtés alkalmazásakor nem a levegőt fűtjük, hanem az adott környezetben jelen lévő élő szervezeteket, tárgyakat. Ennek köszönhetően kevesebb mint 20%-ban melegítjük a levegőt, és több mint 80%-ban az emberi testet, így a fellépő hőveszteség elenyésző. Szintén az infrafűtés mellett szól, hogy nem igényel felfűtési időt, a készülékek bekapcsolása után a meleg azonnal érzékelhető. Az infrasugarak adta hőt nem fújja el a szél (mint azt a gázos hőkandeláber meleg levegőjével teszi), ezért ez a fűtési mód tökéletesen alkalmas családi felhasználásra teraszok, verandák és más nyitott terek melegítéséhez.

Ideális megoldás továbbá csarnokok és más, nagy belmagasságú épületek fűtésére is, mivel a hősugárzó lehetőséget nyújt a tér egy részének célzott fűtésére, így nem kell az egész légteret befűteni. Az infrasugárzó semmiféle mellékterméket nem bocsát ki, nincs füst, por és azzal szálló baktériumok, a levegő friss marad, és emellett teljesen hangtalanul üzemel. Kis méretűek, könnyen elhelyezhetőek, és nem igényelnek karbantartást.

Kültéren jellemzőbb a látszófényű infrasugárzók (IR, IRC, ELIR típusú) alkalmazása (amelyek messziről is csalogatják a vendéget), de tervezhetünk „Cz-NR” típusú (1-4,6 kW) feketesugárzókat is. A fűtés lehetőséget ad arra, hogy hidegebb, hűvös időben is használhassuk részben vagy teljesen nyitott kültéri helyiségeinket, élvezhessük a teraszok előnyeit. Az állványra (annak típusától függően) 1-3 infrasugárzó szerelhető, ennek arányában változik a besugárzott terület nagysága. Egy darab infrasugárzó több m2-re is kellemes meleget tud árasztani.

Elegendő csak azokat a sugárzókat bekapcsolni, amelynek környezetében vendégek foglalnak helyet. További előnyös tulajdonsága, hogy a fejre felülről sugárzó hő intenzívebb melegségérzetet ad minden más irányból a testre érkező hőhatásnál. Az infrasugárzók másik szokásos elhelyezése az épületek oldalfalára történik, ekkor közvetlenül a fal mellé állítsuk fel az asztalokat.

Társasházaknál, de magán épületeknél is előfordul, hogy a terasznak van valamilyen „plafonja”, felette levő erkélylemez, vagy valami fix tető. Ekkor a sugárzót rögzíthetjük a „plafonra” is, így felülről (mint egy lámpa) sugározza a meleget. Amennyiben a terasz nagyobb méretű és az asztal külső feléhez is ülnek, akkor célszerű a sugárzókat egymással szemben a falon és a „plafon” külső szélénél (a sugárzást befelé irányítva) elhelyezni. Ekkor szemből, és a háta mögül is kap mindenki meleget, ami elengedhetetlen a jó komfortérzethez.

A rendezvénysátrak jellemzően erős belső tartóvázzal ellátottak. Ezen vázra a világítás mellé felszerelhetők az infrasugárzók is. A beépítendő teljesítmény megállapításához a légköbméter értékéből lehet kiindulni, és figyelembe kell venni a rendezvény jellegét is. A tervezésnél ökölszabályként a következőt érdemes figyelembe venned: az infrasugárzók egymástól való távolsága ne legyen nagyobb, mint a földtől mért elhelyezési magasságuk. Ekkor lesz a hősugárzás (az ülőmagasságban) egyenletes.

Sátrak esetében használatosak még (TIGER és PANTHER 2-9 kW között) hőlégfúvók, melyek teljesítménytől függően 1, illetve 3 fázisra köthetőek. Ezek légszállítása jellemzően szabályozható. A rendezvény típusától függ, hogy ez a légáram okoz-e komfortérzet csökkenést.

Klímával fűteni? Avagy, hogyan esik a gyönyörű elmélet, a könyörtelen gyakorlat kútjába?

Napjaink korszerű fűtési technológiáinak ismertetése közben meg kell állnunk egy pillanatra. Mert biztosan te is hallottál már valamelyik mindenhez nagyon értő barátodtól arról, hogy ő bizony klímával fűti a lakását, és ezzel ezreket spórol a gázszámláján. Kétkedve fogadtad a dicshimnuszt? Jól tetted, de nem biztos, hogy azért, amiért gondolod.

Egy fűtési rendszer kiegészítéseként, a klímás rásegítés valóban csökkenti, teszem azt, a haverod gázszámláját. Amikor a klímaberendezést fűtésre használod, tulajdonképpen egy hőszivattyút üzemeltetsz. A hőszivattyú a környezet azon hőjét használja fel fűtésre, ami a természetes hőforrásban – levegőben – tárolódik. A hőszivattyú jósági fokát – COP érték – az alapján határozzuk meg, hogy a működésébe befektetett villamos teljesítményhez képest, mennyivel több hőteljesítményt állít elő. A reklámokban mindig a lehetséges legnagyobb COP értéket fogják megadni, csak tudd, ez csak a fűtési szezon kis részében lesz igaz! Mivel a COP érték hőfokfüggő, alacsony külső környezeti hőmérséklet mellett az értéke, drasztikusan csökken, és – típustól függően különböző mínusz-értéknél – egyszer csak vége lesz a fűtésednek. Bizony!

Tehát csak klímára nem hagyatkozhatunk lakásunk fűtésének tervezésekor! Kell egy másik, megbízható rendszer is.

Igen, a klímás fűtés, egyfajta B-tervként, rendelkezésre állhat. Mondjuk, ha télvíz idején a szomszédban a családi Mekk Elek égő gyufával akarná megkeresni, hol szivárog a konvektorból a gáz, és kirobbanó sikerét követően ideiglenesen lőttek volna a környék teljes gázellátásának, jól jöhet egy másik fűtési lehetőség. Ha tehát van fűtésre is alkalmas klímaberendezésed, nem kell máris a család teljes dísz- és illat gyertya készletét beáldoznod annak érdekében, hogy ne fagyjatok meg a házatokban. De azért ez szerinted sem túl gyakori eset, igaz?

Szögezzük le tehát, hogy egy lakást ma még balgaság lenne kizárólag klímával felfűteni, a következő praktikus okok miatt is. Mégis kinek van a házának minden helyiségében klímaberendezése? Tudtad, hogy nagyobb szobák esetén több beltéri egység szükséges? (Radiátorból sem egy kell.) Azt pedig felejtsd el, hogy egyetlen kültéri egységed legyen, mert, ha az akár ideiglenesen is bekrepál, míg 2 hét alatt a szerelő kijön, akár meg is fagyhatsz.

Ki tudja álló nap elviselni a klíma folyamatos zúgását? Kinek nincs a családjában legalább anyósa, hölgy-olvasóim kedvéért apósa, akik érzékenyek a huzatra (is)? Ki bírja velőtrázó tüsszentések nélkül elviselni a klímával fölkavart levegőben terjengő porszemcséket? Kritikusan fontos kérdés a beltéri egységek elhelyezése, mert ezeket nem oda kell rakni, ahová a szerelőnek kényelmesebb. Vagyis elviekben bármennyire támogatható elgondolás a klíma fűtésként való alkalmazása, csak a fűtés miatt ne ruházzunk be egy családi háznál legalább félmillió forintot. A klímának éves karbantartási költsége is van, és bizony öt-tíz év távlatában alkatrészcserék is következnek, főleg, ha szinte egész évben folyamatosan üzemel, hiszen télen fűt, nyáron hűt. A klíma meleg levegője gyorsan felfelé száll, így a meleg fenn is marad.

Egyszóval én nem fűteném klímával a lakásomat, inkább infrapaneleket, infra-radiátort használnék, de új építésnél kizárólag elektromos padlófűtést építenék ki, ami sokkal kisebb beruházás mellett maximális komfortot biztosít.

Mit érdemes tudnia a szakembernek a fűtőkábelekről? 

Az állandó ellenállású fűtőkábelről:

A fűtőkábel lényegében egy ellenálláshuzal, amelyet ha feszültség alá helyezünk, felmelegszik, hőt termel. Az SJXFJ típusú kábelek két erűek, és mindkét érnek van ellenállása, így a kábel teljes kör-keresztmetszetén ad le hőt. A két ér azt is eredményezi, hogy megtáplálni csak egyik végén kell, a másik végén viszont össze kell a két eret kötni, és vízmentesen lezárni. A két fűtő eret külön-külön szigetelés borítja, sodratukra újabb szigetelés jön, erre kerül a védőföldelés, ami lehet ónozott rézhálószövedék, vagy fém fólia, alatta ónozott réz vezető, amit a zöld/sárga földelővezetékhez kapcsolsz a bekötés során. A fűtőkábel működésének ellenőrzése egyszerű, ha nincs szakadás a két éren, akkor lesz fűtés is.

A fűtőkábel külső szigetelése többnyire PVC vagy szilikongumi, ezért a fűtési hőtől nem melegedhet egy bizonyos hőmérsékletnél magasabbra, mert tönkremegy. Az SJXFJ fűtőkábelek hosszát úgy kell megválasztani, hogy egy méterre maximum 25 W teljesítmény jusson. Sőt, ha nincs körülvéve hőelvonó közeggel (pl. beton, vagy ágyazó homok), akkor csak 15-17 W/m engedhető meg. Ez az az eset, amikor csőkísérő fűtésként, vagy ereszcsatorna fűtésére használjuk. A fűtőkábel hosszát tehát nem szabad tetszőlegesen rövidíteni, mert akkor csökken az ellenállás, azzal növekedik az áramerősség, a teljesítmény, és a fűtőkábel tönkremehet.

Az állandó ellenállású kábelek teljes hosszában biztosítani kell a megfelelő hőelvonást. Nem érhetnek egymáshoz a kábelek, nem lehet átlapolni tehát, nem hozhatod ki a hőelvonó közegből sem. Ezért nem szoktuk közvetlenül pl. kötődobozba kötni, hanem úgynevezett megtápláló hidegvezetékkel kell, sajtolt kötéssel összekötni. A forrasztott kötés tilos! Fontos, hogy jól sajtolt kötést létesíts, és ez a kötéspont be legyen ágyazva hőelvonó közegbe. A megtápláló vezeték keresztmetszetét a fűtőkábel teljesítményéhez kell igazítani. A megtápláló vezeték érszíneivel is jelezzük, hogy barna/kék 230 V, vagy fekete-fekete 400 V a megtáplálás. A megtápláló vezetéknek – ha az nincs elburkolva/csőbe húzva – UV stabilnak kell lennie, de pl. aszfaltfűtésnél az aszfaltozáskor fennálló hőt is bírnia kell. Aszfaltozáshoz persze szintén hőálló fűtőkábel szükséges, ennek magasabb árával érdemes kalkulálni, amikor aszfaltburkolatról döntünk.

Amikor a megtáplálásnál a szükséges biztosíték méretét kívánjuk meghatározni, akkor elegendő a beépített kábel hosszát megszorozni a méterenkénti teljesítménnyel, amely az állandó ellenállású kábeleknél fix.

Például: a csak magasabb hőmérsékleten mozgatható médiumok – pakura – csöveinek fűtésére speciális, állandó ellenállású kábelekben kell gondolkozni, melynek a teljesítménye elegendő, bevonata pedig bírja a magasabb hőmérsékletet. Figyelem, a pakura mozgatásához elegendő a 60-80 °C, de a csövet időnként magasabb hőmérsékletű gőzzel mossák át, tehát a csővel érintkező kábel szigetelésének a gőz hőfokát is ki kell bírnia. A kábeleknél jellemzően ezért is két hőmérsékletet adnak meg, egy működési maximumot és egy lehetséges – működés nélküli állapotban – elviselhető hőmérsékletet.

Az állandó ellenállású kábeleket jellemzően a következő fűtési feladatokra használják: csővezetékek kísérő fűtése, ereszcsatornák- vápák, hózugos tetők fűtése, bármely külső terület fűtése, beltéri helyiségek padlófűtése.

Az önszabályzó fűtőkábelről:

Ennél a típusnál nem ellenálláshuzalról beszélünk, hanem két párhuzamos rézvezetőt építenek be a fűtőelembe, amely grafitszemcsékkel kevert molekulárisan térhálósított műanyagból áll. A két vezetőt tilos összekötni! A fűtőelemet szigetelés borítja, erre kerül a védőföldelés, ami lehet ónozott rézhálószövedék, vagy fém fólia alatta ónozott réz vezető, amit a zöld/sárga földelővezetékhez kapcsolsz a bekötés során. Az áram a grafitszemcsék áramvezető csatornáin „folyik” a két vezető között, és ez a fűtőelem felmelegedéséhez vezet. Emelkedő hőmérsékletnél a molekuláris struktúra torzul és elválasztja egymástól a grafitszemcséket, az áramvezető csatornák megszakadnak, így a fűtőelem ellenállása nő. Ennek megfelelően csökken az áramfelvétel és ezzel együtt a fűtőteljesítmény is. Lehűlés esetén a folyamat megfordul, és a fűtőteljesítmény ismét nő. A kábel hosszában tehát nem feltétlenül egyenletes a fűtőteljesítmény, hanem a változó hőelvonáshoz igazodik. Például: ha egy esőcsatorna egy részébe a tetőről lecsúszik a hó, akkor ezen a részen – az intenzív hőelvonás miatt – maximális teljesítménnyel fűt a kábel, miközben (ugyan ennek a kábelnek) a hóval nem fedett szakasza, a levegőben könnyedén felmelegedve, akár csak negyed akkora teljesítménnyel „dolgozik”. Az önszabályzós kábel tehát csak ott és csak annyit fűt, ahol és amennyit szükséges.

Önszabályozó tulajdonsága révén tetszőleges hosszra levágható, nem tudja magát túlfűteni, átlapolható – ami pl. csövekbe épített szerelvények fűtésnél elengedhetetlen –, továbbá fizikai paramétereinek köszönhetően nagy felületen tudja átadni a hőt, ami hődinamikai szempontból fontos.

Amikor a megtáplálásnál a szükséges biztosíték méretét kívánjuk meghatározni, akkor figyelnünk kell az adott kábel jelleggörbéjére és a lehetséges működési hőmérsékletre. Az önszabályzós kábel teljesítménye alacsony hőmérsékleteknél nő, magasabb hőmérsékletnél csökken. Az alap teljesítményt jellemzően +10 ⁰C-nál adják meg, de bekapcsolásnál szinte soha nem ezen a hőmérsékleten „indul” a kábel. Esőcsatorna/vápafűtés -5/-10 ⁰C-nál indul (ezen a hőmérsékleten esik a hó) hasonlóan a külterületfűtésekhez. Induláskor tehát a felvett teljesítmény – ezzel az áramerősség is – a „névlegeshez” képest jelentősen megnő! Például a +10 oC-on 20 W/m teljesítményből -10 oC-nál 30 W/m, a 40 W/m teljesítményűből 55 W/m lesz. Ha nincs elegendő Amperszám az indulási áramerősséghez, akkor szakaszolni kell az indulást, hiszen a kábel önmagában hamar melegebb lesz, tehát gyorsan csökken az áramfelvétele.

Ha csőkísérő fűtést fagymentesítésre akarsz használni, akkor ott a kábel hőmérséklete elvileg nem mehetne 0 oC alá, ott tehát kisebb betáplálási teljesítmény is elég.

Kivitelezők figyelmébe! Sokszor visszatérő kérdés, kell-e vezérlés az önszabályzó kábelhez? Természetesen! Hiszen be kell valaminek kapcsolnia, és le is kell kapcsolnia. A fűtőelem melegedése növeli az ellenállást, de a jelleggörbét ismerve látjuk, az áramfelvétel szinte soha nem lesz nulla.

Egy fagymentesítő csőfűtésnél pedig teljesen felesleges +5 oC felett működtetni a rendszert. A legtöbb kábel nem képes nedvességet érzékelni, tehát a csatorna/vápafűtésnél is kell vezérlés, ami be- és kikapcsolja a rendszert.

Az önszabályzós kábeleket jellemzően a következő fűtési feladatokra használják: csövek kísérőfűtése, vápák- csatornák fűtése, bármely robbanás biztos környezetben.

Tervezőknek, kivitelezőknek szívesen segítünk gyártói programjainkkal a különböző feladatok megoldásához szükséges teljesítményszámolásban, a legcélszerűbb terméktípus kiválasztásában.

Azonban nem minden fűtési problémát szerencsés fűtőkábelekkel megoldani. Amikor kis felületen nagy teljesítményt kell bevinni – pl. víz- vagy olajteres fűtőtartály – akkor becsavarozható, termosztátos fűtőbetétekben érdemes gondolkozni. Ilyen feladattal is fordulj közvetlenül hozzánk!

Amire még nagyon figyelni kell!

A kábelek beépítése előtt mindig kell végezni szakadás-vizsgálatot, vagy Ohm-mérést. Mivel a kábel oldalán feltüntették annak méterenkénti ellenállását, így a mért Ohmszám alkalmas a kábel hosszának ellenőrzésére is. (Önszabályzós kábeleknél az Ohm-mérés értelmezhetetlen.) Amennyiben a kábelt eltakarják (csőkísérő fűtés, betonozás, térkövezés), akkor a szakadásvizsgálat mellett szigetelés-ellenállást is célszerű mérni, a két ér és a kábel hosszában szintén végigfutó földelés között. A mérést az elburkolás előtt és után is meg kell ismételni, és az építési naplóba rögzíteni. Amennyiben az elburkolás után szakadást, vagy a szigetelés-ellenállás jelentős csökkenését mérjük, akkor az elburkolás során keletkezett a kábelen sérülés, amelynek javítását/költségeit az elburkolón kell számon kérni, a kivitelező nem vádolható rossz kábel beépítésével. 

Kevésbé ismertek, emiatt ritkábban használatosak az egyenletes teljesítményt leadó, hosszában szabadon vágható úgynevezett „párhuzamos” fűtőkábelek.

Ezek a kábelek ránézésre nagyon hasonlóak az önszabályzós kábelekre, de mégis állandó (10-60 W/m) teljesítményűek. A lapos kábel két szélén egy-egy réz vezető fut, erre kell kötni a fázist és nullát. Ezt a két vezetőt tilos összekötni! A két vezetőt egy vékony ellenálláshuzal méterenként köti egymással össze, ez a fűtőszál biztosítja a fűtőteljesítményt. A kábel hosszában szabadon szabható, hiszen a fűtőszál a következő összekötésnél elkezdi a fűtést. Mindkét vezetőt szigetelés borítja, hogy a fűtőszál csak méterenként érhessen hozzájuk. A fűtőszálra azután újabb szigetelés kerül. Erre jön a védőföldelés, ami lehet ónozott rézhálószövedék, vagy fém fólia alatta ónozott réz vezetővel, amit a zöld/sárga földelővezetékhez kapcsolsz a bekötés során.

Ennek a kábeltípusnak az előnye, hogy szabadon változtatatható a hossza, és egyenletes teljesítményt ad le. Emiatt (az önszabályzó kábelhez képest) könnyebben méretezhető a betápigény. A kábellel a fektetési munka gyors, elegendő egyik végén megtáplálni, és a másik végélt le kell zárni, de összekötni tilos. A kábelek fektetéskor ne érjenek össze, és nem keresztezheti egymást.

Fő felhasználási területe olyan csövek fűtése, ahol fontos az egyenletes fűtőteljesítmény (pl, konyhai sütőolaj-feldolgozás, vagy sűrű folyadék továbbítása), ellentétben az önszabályzó kábellel, aminek a hőmérséklet növekedéssel csökken a teljesítménye.

Mindegyik kábel használatakor a (Fi) relét kell betervezned.